Hubert Henrik, Pozsony történetének elfeledett alakja

Híres pozsonyiak
2023 06 4.

Nincs abban semmi különös, hogy az ismert emberek jó részét idővel elfelejtik. Különösen Pozsony történetében, hiszen a város az elmúlt évszázadban számos politikai és társadalmi változáson ment keresztül. Az ilyesmit mindig az elit cseréje, az utcák és egyéb közterületek átnevezése, valamint a mindenkori rezsimet legitimáló személyiségek tudatos felmagasztalása követte. Az elfeledett vagy kifejezetten mellőzött pozsonyiak felkutatása hozzájárulhat ahhoz, hogy jobban megismerjük az egyén szerepét a változó városban, hogy konkrét emberi történeteken keresztül vizsgáljuk a „nagy történelmet”. Lássuk tehát a par excellence pozsonyi Hubert Henrik sorsát, aki önhibáján kívül évtizedek óta szeretett városától távol nyugszik…

A 31 éves Hubert Henrik a Vendéglősök Lapja címoldalán (1909. március 20.) – grafikusan módosítva

 

A háttér

Hubert Henrik 1877. október 12-én született, keresztelőjét hat nappal később tartották a Szent Márton-székesegyházban. Hubert János (*1849, †1882) és Paula (szül. Habermann, *1857, †1925) első gyermeke volt. Szülei és nagyszülei a jó társadalmi és anyagi háttérrel rendelkező kereskedő polgársághoz tartoztak. Keresztapja, Hubert József jeles építész volt (részt vett például a bajmóci (Bojnice) vár átépítésében, és a pozsonyi Pisztóry-palota tervei is az ő műhelyében készültek). Nagybátyjának, Hubert Ferenc virilistának, a pozsonyi törvényhatósági bizottság tagjának építőipari cége volt a Justi (a mai Dosztojevszkij) soron; az ő nevéhez fűződtek az ismert Hubert-házak a mai autóbusz-pályaudvar helyén.

Hubert Henrik is épített és alkotott, de ő nem téglából, kőből és cementből, mint a nagybátyjai. Az ő sorsa a bor lett. Mivel 1882-ben elvesztette édesapját, édesanyja vette át a legrégebbi közép-európai pezsgőgyár vezetését az Ország úton (ma Radlinský utca). Férje tiszteletére a Hubert J. E. nevet adta a gyárnak. A márka a mai napig létezik. De ne szaladjunk előre. Paula rendkívül sikeres volt, pezsgői sorra nyerték a díjakat a különféle kiállításokon és versenyeken, a Magyarország legnagyobb és leghíresebb vállalkozási közé tartozó cég pedig az egész világon forgalmazta pezsgőjét. A jó oktatás előnyeivel tisztában lévő fiatal özvegyasszony kijelölt egyetlen fia számára egy utat, amelyet az elfogadott, és egész életét ez határozta meg.

Az Ország úti (ma Radlinský utca) gyár képe. Képeslap formájában is meg lehetett vásárolni

 

A jelentős borász és vállalkozó

Hubert Henrik a németországi Geisenheimban, a Királyi Szőlészeti és Gyümölcstermesztési Iskolában tanult. Abban az időben valószínűleg ez lehetett a világ legjobb oktatási intézménye a szőlészek és borászok számára. A diákokat élvonalbeli szakemberek oktatták a legújabb pincészeti, erjesztési, fenológiai és borélesztő-nemesítési ismeretekre. A pezsgőkészítés folyamatában éppen a nemes élesztők hatása a döntő, így Hubert Henrik itt valóban olyan tudásra tett szert, amelyet hazatérve maradéktalanul hasznosítani tudott. Geisenheimi tanulmányainak befejezése után német- és franciaországi „tanulmányútra” indult, ahol a világ legkiválóbb borászati cégeinél dolgozott. A 19. század végén olyan tudással és tapasztalattal felvértezve tért vissza Pozsonyba, hogy nemcsak a városban, hanem országos viszonylatban is tekintélyt szerzett a borászat területén.

Ennek érzékeltetésére legyen elég annyi, hogy miután az országgyűlés 1908-ban törtvényt hozott a borhamisításról és a hamisított bor forgalomba hozataláról, és az ellenőrzés egyik eszközéül a szakértőkből álló különleges bizottságok felállítása szolgált, amelyek szakvéleményt adtak ki a gyanús borok mintáiról, Hubert Henrik tagja volt egy ilyen bizottságnak.

Mi sem volt természetesebb, mint hogy hazatérte után Henrik az édesanyja társa lett a vállalat vezetésében. Feltételezésünk szerint elsősorban neki köszönhető, hogy 1902-ben megjelent egy prospektus a cégről, amely korszerű formában mutatta be a nagyközönségnek nemcsak a gyár belső terének fotóit, hanem a pezsgőkészítés folyamatát, összetettségét és exkluzivitását is. Henrik tevékenységét a vállalat élén nem csupán a szakértelem és a technológiai fejlődés, hanem a modern marketingelemek bevezetése is jellemzi. 1921-ben például nyilvános pályázatot hirdetett a cég vizuális arculatának megalkotására. Ez a prezentációs módszer ma is használatos, így elmondhatjuk, hogy Hubert Henrik megelőzte korát.

A vállalat hirdetése a Pressburger Zeitungban (1913. szeptember 7.)

 

A történet szempontjából azonban még fontosabb, hogy a Hubert J. E. vállalat egészen az államosításig sikeresen működött. Csehszlovákia megalakulása után Hubert Henrik lett az egyedüli tulajdonos, és neki sikerült az, ami másoknak nem. A Monarchia szétesése, majd a gazdasági válság még a híres Palugyay-féle céget is felőrölte. És éppen Henrik volt az, aki a Palugyay Jakab és fiai borászati cége vagyonértékeinek 1939-es árverésén a legmagasabb árat ajánlotta a pezsgőspalackokért és pezsgőtartó állványokért, és megvásárolta az összeset…

 

A pozsonyi polgár

A magát magyar nemzetiségűnek valló Hubert Henrik hamisítatlan pozsonyi identitással rendelkezett, szülei is pozsonyi születésűek voltak. Kiválóan beszélt németül, amely valószínűleg az anyanyelve volt – mellesleg nagyapja, Johann Hubert az osztrák Lajtabruck (Bruck an der Leitha) településről származott –, természetesen beszélt magyarul, valamint franciául és szlovákul is. 1899-ben tagja lett a Polgári Kaszinónak, a legrégebbi városi egyesületnek, amely már a 19. század első felében számos fontos projekt (mint például a lóvasút) felett bábáskodott. 1926 és 1936 között még az elnöki tisztségét is betöltötte volt a Kaszinónak, amely ebben az időszakban természetesen főként a „régi pozsonyiakat”, azaz a város német és magyar ajkú lakosságát képviselte. Ő lett a Pozsonyi Első Takarékpénztár elnöke is, amely a legrégebbi pénzintézet volt a mai Szlovákia területén.

Bepillantás a vállalat expedíciós helyiségébe. Forrás: cégbemutató prospektus (1902) a Pozsonyi Városi Múzeum gyűjteményében

Henrik mint kozmopolita és intelligens ember hamar megértette, hogy a magyar Pozsony a múlté, a realitás a csehszlovák Pozsony. Ezért kapcsolatokat épített ki az új csehszlovák politikai és üzleti elittel. Belépett például a Szlovák Automobilosok Klubjába, ahol 1930-ban még az alelnöki posztot is betöltött. Bár abban az időben már nemcsak a klubokban és az elit köreiben fogyasztottak pezsgőt, a csehszlovák bankfiókok igazgatóival, jogászokkal és vállalatvezetőkkel ápolt személyes kapcsolatai minden bizonnyal segítségére voltak a márka és termék jobb értékesítésében és köztudatba hozásában.

Nyilvánvaló tehát, hogy Henrik olyan személyes kapcsolatokkal rendelkezett, amelyek segítették a vállalat továbbvitelében és karrierje előmozdításában. Ötvenedik születésnapját 1927-ben a Savoy Szállóban (a mai Carlton része), az általa vezetett Pozsonyi Első Takarékpénztár tisztviselőinek és személyes barátainak társaságában ünnepelte, akik között számos jeles pozsonyi polgár volt – többek között az eseménynek helyet adó szálloda tulajdonosa, Prüger Henrik is.

Hubert Henrik ex lisbrise a pezsgőgyáros pozsonyi identitásáról tanúskodik

 

A második világháború és a kényszerű távozás

Az autoriter szlovák állam létrejötte és a déli területek visszacsatolása nyilvánvalóan arra késztette az idősödő Henriket, hogy 1939-ben belépjen az (Egységes) Szlovenszkói Magyar Pártba. Bár nem indult semmilyen tisztségért, és a párt ülésein sem vett részt, párttagsága akkor is megelőlegezte azt, hogy a háború végén politikailag elkötelezett magyarként tekintsenek majd rá. Cégében a német katonák általi rekvirálással, majd a szovjet hadsereg fosztogatásával is szembe kellett néznie. 1945 júniusában a teljes vagyonát állami felügyelet alá helyezték, mert nem tudta igazolni, hogy aktívan részt vett a Németország vagy Magyarország elleni harcban, és nem járult hozzá jelentős mértékben ahhoz, hogy a Csehszlovák Köztársaság, illetve a szlovák és a cseh nemzet visszanyerje szabadságát.

Feljelentés alapján a népbíróság is vizsgálatot indított Hubert Henrik ellen, ő azonban igazolta, hogy a fasiszta rendszer ellensége volt, hogy a zsidó nemzetiségű Ferdinand Steiner vagyonát őrizve megmentette azt az elkobzástól, és egyéb rendszerellenes tevékenységeket is felmutatott, ezért az eljárást megszüntették. Ő maga azonban ennek ellenére végül minden vagyonát elvesztette. A kommunisták hatalomra kerülése után pedig minden reménye szertefoszlott, 1952-ben a B-akció keretén belül még az otthonától is megfosztották mint „kizsákmányolót és spekulánst”. A város egykor köztiszteletben álló, megbecsült polgárát 75 évesen feleségével, Ilonával együtt (a pár gyermektelen volt, 1918-ban házasodtak össze) a Kassa melletti kis fürdőtelepülésre, Stószra (Štós) telepítették. Itt élte le életének utolsó éveit teljes nyomorúságban. A stószi Gabriela Stramová évtizedekkel későbbi visszaemlékezésében elmesélte, hogy kislányként vajat, tojást, tejet hordott az idős házaspárnak. Hogy nem volt mivel fűteniük, és fáztak…

Hubert Henrik lakóháza Stószon. Fotó: Pavel Bodnár

 

Az örökség tovább él…

Hubert Henrik 82 évesen, 1959. november 20-án hunyt el Stószon. Távol szülővárosától, távol az András-temetőtől, ahol az egész családja nyugszik a családi sírboltban. A Hubert J. E. vállalat 2016-ban felújíttatta végső nyughelyét Stószon, a régi fakereszt helyére méltó kő síremlék került. Az alsó részén a következő (szlovák nyelvű) felirat olvasható: „Elment, de itt hagyta a szlovákiai pezsgőgyártás megalapítóinak örökségét és hagyományát. Tisztelet emlékének!

 Hubert Henrik sírköve Stószon. Fotó: Pavel Bodnár

A felirat valóban találó. Bár Henrik szegényen halt meg, és őt magát hosszú évekre elfelejtették, amit felépített, az mégis nemzedékeket és rezsimeket élt túl. A Hubert márkanév a Monarchia kora óta folyamatosan létezik, ami elsősorban az ő és édesanyja, Paula érdeme. A Hubert még a szocializmust is átvészelte, bár a gyárat Pozsonyból Szeredre (Sered) költöztették. A márka hagyománya, múltja és közkedveltsége miatt a kommunista fejesek úgy döntöttek, hogy megőrzik a Hubertet. Valóban nem sok olyan márka vagy ember van, akinek ez sikerült.

De Hubert Henrik egyéb szempontokból is inspiráló. Úttörőként, innovatív szakemberként, olyan emberként, aki képes volt összekapcsolni és elfogadni a különböző nemzetiségeket, felekezeteket (egyébként édesapja római katolikus volt, édesanyja és húga pedig elkötelezett evangélikusok). A levéltári dokumentumokból az is kiderül, hogy ki tudott állni a rászorulók mellett, és segíteni nekik. Anélkül, hogy az idealizálás hibájába esnénk, életének ezeket az aspektusait is fontos megemlíteni.

Štefan Hrivňák

Fordította: Böszörményi Péter

Támogatóink

Don`t copy text!