POZSONY. A város máig fontos szerepet játszik a magyar történelmi és nemzettudatban, művelődéstörténetben

Magyar Pozsony
2023 02 23.

Pozsony 1536-tól 1830-ig volt a magyar királyok koronázóvárosa, és 1848-ig számított a történelmi Magyarország fővárosának, pontosabban a legfőbb kormányzati szervek székhelyének. Bár a magyarság itt sohasem volt többségben, a sokáig domináns helyi német ajkú közösséget is hungarus patriotizmus jellemezte, vagyis Magyarországot annak ellenére, hogy nem magyar volt az anyanyelvük, a hazájuknak tekintették.

A 2021-es népszámlálás adatai alapján Pozsony 475 503 lakosából a magyart egyedüli nemzetiségként feltüntetők száma 11 297 volt (a város összlakosságának 2,3 százaléka). Az utolsó népszámlálási adatok alapján a magyar nemzetiségűek száma jelentősen csökkent, ugyanis a pozsonyi illetőségű magyarok száma 2011-ben még 14 119 (3,4 százalék) volt.

Cikkünkkel a teljesség igénye nélkül az egykori legtipikusabb pozsonyi magyar történelmi emlékekre és a magyar jelenlétre szeretnénk felhívni a figyelmet.

Petőfi szobra a pozsonyi Sétatéren (ma:Hviezdoslav tér), 1915 körül

 

Alma mater

Pozsony jó hírnevét mindig öregbítették kiváló iskolái.

Mátyás király idején, 1465-ben alapították az Universitas (Academia) Istropolitanát, amely a pécsi és a budai után a korabeli Magyarország harmadik legrégibb felsőoktatási intézménye lett.

Az 1606-ban létrejött evangélikus líceum leghíresebb vezetője a polihisztor Bél Mátyás volt. Az ő korában a mai Apácapálya (Panenská ulica) környékén található evangélikus negyed kulturális központtá vált.

A jeles középiskolák közé tartozott a katolikus főgimnázium, amelynek hosszú ideig a klarisszák volt kolostora adott helyet. Sok ismert növendéke között találjuk Bartók Béla világhírű zeneszerzőt is. Az iskola Grössling utcai új, szecessziós épülete 1908-ra készült el Lechner Ödön tervei alapján.

A katolikus főgimnázium épülete a Klarissza utcában

Az állami főreáliskola tantestülete 1911-ben. Forrás pammap.sk

Az evangélikus líceum 1896-tól egy modern, Alpár Ignác tervezte Védcölöp úti (Palisády) épületben működött

A katolikus főgimnázium épülete a Grössling utcában

Egy ideig a feloszlatott klarissza rend kolostorában, majd a dómhoz közeli volt jezsuita kollégiumban működött az 1783–84-ben Nagyszombatból Pozsonyba költöztetett jogakadémia. Részben e neves iskola diákjai közül kerültek ki azok a jurátusok (joghallgatók, ügyvédbojtárok), akik élénk érdeklődéssel figyelték a reformkori pozsonyi diéták munkáját.

A ma a Duna utcai magyar iskolának helyet adó iskolaépületben kezdetben leányiskola működött. Leánygimnázium volt ott az első Csehszlovák Köztársaság idején is, majd a második világháborút követően koedukált gimnázium, később pedig pedagógiai főiskola, amely a szlovákiai magyar pedagógusképzést is szolgálta. A mai magyar iskola jogelődjének 1959-től biztosított helyet.

A Duna utcai magyar iskola épülete régi képeslapon

A dualizmus korától fokozatosan jelentek meg a különféle szakiskolák. Példaként említhető az 1883-ban indított Pozsonyi Kereskedelmi Akadémia, amely a Pozsonyi Kereskedelmi és Iparkamara kezdeményezésére jött létre, és 1919-től Csehszlovák Állami Kereskedelmi Akadémia néven működött tovább. A városban 1912-ben alapították a Magyar Királyi Erzsébet Tudományegyetemet, de a csehszlovák hatóságok ezt 1919-ben megszüntették (ugyanazon évben jött létre a Komenský Egyetem).

Egy hajdani pozsonyi internátus tanulói

Pozsony ma is büszkélkedhet magyar oktatási intézményekkel. Ezek a következők: Duna utcai Magyar Tanítási Nyelvű Alapiskola és Gimnázium, Pozsonypüspöki Magyar Tanítási Nyelvű Alapiskola és Óvoda, valamint a magyar nevelési nyelvű osztályokkal is rendelkező óvoda a pozsony–óvárosi Augusztus 29-e utcában. A Komenský (Comenius) Egyetem Bölcsészettudományi Karán Magyar Nyelv és Irodalom Tanszék működik.

A Duna utcai magyar iskola épülete ma

A jelenlegi pozsonyi egyetemeken sok szlovákiai magyar diák tanul (klubéletükről lásd a Diákhálózatról szóló részt). Az 1949-től létező, ma egyetemi rangú Pozsonyi Színművészeti Főiskolán (VŠMU) például számos szlovákiai magyar színházi szakembert is képeznek.

 

A zene fővárosa

A pozsonyi magyar zenei élet kezdetei a 18. századig nyúlnak vissza, azokba a dicsőséges időkbe, amikor Pozsony még Magyarország fő- és koronázóvárosa volt, és a gazdag főurak ‒ például az Erdődyek, az Esterházyak, a Batthyányak és a Grassalkovichok ‒ kitűnő muzsikusokból álló zenekarokat tartottak fenn. Nekik köszönhetően kiemelkedő mesterek jutottak el a városba, és elsőrangú zenei előadások születtek.

Cigányzenekar egy régi pozsonyi képeslapon

Pozsony a 18. és 19. század fordulóján az első magyar hangszeres stílus, az éppen virágkorát élő verbunkos kiemelkedő képviselőinek életében is jelentős szerepet játszott.

A Pozsonyi Városi Színház 1886-os nyitóelőadásának plakátja

Erkel Ferencre, a magyar Himnusz zenéjének szerzőjére komoly hatással volt, hogy a pozsonyi bencés gimnáziumi tanulmányai idején itt kapta első zeneóráit Ludwig van Beethoven személyes barátjától, Heinrich Kleintől. Megható jelenet volt, amikor 1886. szeptember 22-én, az új Városi Színház (a mai Szlovák Nemzeti Színház ún. történelmi épülete) ünnepélyes megnyitóján a Bánk bánt személyesen vezénylő idős mester a babérkoszorú átvétele utáni tapsviharban láthatóan elérzékenyülve, hálásan hajolt meg a publikum előtt.

Liszt Ferencet is bensőséges szálak fűzték Pozsonyhoz. Amikor kilencévesen, 1820. november 26-án hangversenyt adott a ma is álló Ventur utcai Wittmann–De Pauli-palotában, tökéletes játéka annyira elbűvölte a közönséget, hogy öt jelen lévő főúr bécsi tanulmányi ösztöndíjat ajánlott fel számára. Ezzel nyílt meg előtte az út a zene nagyvilágába és a világhír felé, amit Liszt sohasem feledett el.

A Pozsonyi Dalegyesület házizenekara egy régi képeslapon

Pozsony és a magyar zenészek kapcsolata a 19. század második felében és a 20. század elején ért csúcspontjára. Itt élte gyermek- és ifjúkorát Dohnányi Ernő. A 20. század egyik legnagyobb zeneszerzője, Bartók Béla a városban élt édesanyjával, és ugyanabban a katolikus főgimnáziumban tanult, ahol Dohnányi. Számára is meghatározóak voltak a pozsonyi évek. Bartók a gimnáziumban jó barátja volt Albrecht Sándornak, aki később szintén Pozsony jelentős zeneszerzőjeként és karnagyaként tevékenykedett. Mindenképpen említésre méltó Rajter Lajos karmester és zeneszerző, aki fél évszázadon át volt kulcsszereplője a város klasszikus zenei életének.

Pozsonyban 1955-ben alapították az Ifjú Szivek Magyar Művészegyüttest. Ma az Ifjú Szivek Táncszínház a szlovákiai magyar kulturális élet és táncművészet egyik jelentős műhelye.

Az Ifjú Szivek tevékenységében kiemelt szerepet játszik a szlovákiai magyar hagyományos néptánc és népzene színpadi megformálása

A Szőttes Kamara Néptáncegyüttes 1969-ben alakult, küldetésének tekinti a néptánc, a népdal és a hangszeres népzene felkutatását, ezek színpadi formában való feldolgozását és terjesztését. A könnyűzene terén magyar vonatkozásban a Gravis rockzenekar emelhető ki, amely 1989-ben oszlott fel. A 2000-es évek elején a Deja Vu Klub estjei kínáltak szórakozási lehetőséget a zene kedvelőinek.

 

Magyar irodalom

Balassi Bálint, Bornemisza Péter, Pázmány Péter. A régebbi magyar irodalom kiválóságait is hosszan sorolhatnánk pozsonyi kötődésük kapcsán.

Nyilvánosan elsőként az egy ideig itt tevékenykedő Pray György jezsuita szerzetes és történetíró hívta fel a figyelmet a Halotti beszéd és könyörgés néven ismert legkorábbi latin betűs, teljesen magyar nyelvű szövegemlékre.

Vörösmarty Mihály A Buvár Kund című, 1829-ben kelt versében énekli meg a Zotmundként is ismert pozsonyi hőst,  aki a hagyomány szerint 1052-ben elsüllyesztette a pozsonyi várat ostromló bajorok hajóit. Részlet a Képes krónikából 

Csokonai Vitéz Mihály Az 1741-iki Diéta című, Pozsonyban írt cantátájában a Géniusszal mondatja el a rendeknek, hogy ha segítenek Mária Teréziának a poroszok elleni háborúban, az uralkodónő később sokat tehet Magyarországért.

A Szél utca (Veterná ulica) régi neve Jókai utca volt, mert itt lakott 10–12 évesen „cseregyerekként” a híres magyar író, Jókai Mór. Szülei „német szóra” küldték a városba.

A pozsony–óvárosi Kecske utca (Kozia ulica) 1880-tól 1920-ig Kisfaludy utca volt annak emlékére, hogy 1817-ben az ottani Ballus-házban szállt meg Kisfaludy Károly költő, drámaíró és festőművész (emléktábla az épületen)

Kölcsey Ferenc országgyűlési követként szónoki teljesítményével nyűgözte le a diéták közönségét, de naplóbejegyzéseiben is szerepel a város.

Petőfi Sándor, az egyik leghíresebb magyar költő Pozsonyban sikertelenül próbálkozott a színészettel, majd a Várlépcső utca (Zámocké schody) egyik házában másolgatta az Országgyűlési Tudósításokat. Ez a levélformában terjesztett újság a cenzúrát kijátszva tájékoztatta az országot a pozsonyi diéta történéseiről. A szomszédos Beblavý utca 1879 és 1945 között Petőfi utca volt.

Radnai Béla Petőfi-szobrát 1911-ben avatták fel a Sétatéren (Hviezdoslav tér)

Pozsonyban, nevelőapjánál töltötte ifjúkorát Reviczky Gyula költő. Több szerelmes költeményében is megjelenik a Városi díszliget (a mai Janko Kráľ liget). A Városi Színház 1886-os átadására Pozsony címmel külön verset írt.

Az evangélikus líceum diákja volt Schöpflin Aladár irodalomtörténész és műkritikus is, a Nyugat-nemzedék tagja. Hamvas Béla író, filozófus, esztéta és könyvtáros gyermek- és fiatalkorában Pozsonyban nevelkedett. Édesapja, Hamvas József líceumi tanár volt.

„Verecke híres útján jöttem én, / Fülembe még ősmagyar dal rivall, / Szabad-e Dévénynél betörnöm / Új időknek új dalaival?” – kérdezi Ady Endre Góg és Magóg fia vagyok én… című versében, a haladás jelképeként említve a Dévényi-kaput (Porta Hungarica).

A Szakolcáról a Duna-parti városba le-leruccanó Juhász Gyula Pozsony című versében Csokonai, Petőfi és Reviczky emlékét is megidézi.

Petőfi szobra nem sokáig állhatott a Sétatéren. Az 1921 őszén – IV. Károly sikertelen második magyarországi visszatérési kísérlete, az ún. királypuccs következtében – kezdődő pozsonyi szoborrongálási hullám ezt az alkotást is elérte. Előbb bedeszkázták, majd szétszedték

A két világháború közti időszak sok jeles pozsonyi irodalmára közül itt most csak a város múltjával és életével is sokat foglalkozó Szalatnai Rezsőt és Peéry Rezsőt említjük.

Pozsony a második világháború után is a szlovákiai magyar irodalom egyik legfőbb központja maradt, hiszen a városban szerkesztőségek voltak és vannak, 1958-tól megjelenik az Irodalmi Szemle folyóirat, s évtizedeken át itt működött a Madách Kiadó.

 

A sajtó bölcsője

Pozsony gazdag sajtóhagyományokra tekinthet vissza. Itt jelent meg például Bél Mátyás latin nyelvű Nova Posoniensia című folyóirata; a Ráth Mátyás szerkesztette, 1780-tól kiadott első magyar nyelvű hírújság, a Magyar Hírmondó; Orosz József Hírnök című reformkori lapja és a Kossuth Lajoshoz köthető Országgyűlési Tudósítások.

A Pressburger Zeitung egyik 1848. márciusi száma

A kiegyezés után sokrétű helyi híranyagot közlő, modernebb magyar hírlapok formálták a város közvéleményét, de a német lapok is népszerűek voltak a helyi magyarság körében (például az 1764-től 1929-ig megjelenő Pressburger Zeitung). Rövidebb ideig létezett a Pozsonyvidéki Lapok és a Pozsonymegyei Közlöny. 1890-ben látott napvilágot a Nyugatmagyarországi Híradó napilap, amely 1919-től 1937-ig Híradó címmel jelent meg, és az egyik legfontosabb magyar fórum volt.

Pozsonyi magyar újságok fejlécei

A két világháború közti Prágai Magyar Hírlap is gyakran foglalkozott pozsonyi témákkal. További példaként említhetjük ebből az időszakból a Magyar Újságot és a Csehszlovákiai Népszavát. Az Egyesült Magyar Párt Új Hírek című lapja 1937-től 1941-ig jelent meg.

Pozsonyban működik az 1948. december 15-től megjelenő Új Szó napilap, valamint a Vasárnap családi magazin (hetilap) szerkesztősége. A szocializmus éveiben több lap és folyóirat (A Hét, Szabad Földműves, Új Ifjúság, Kis Építő, Nő, Szocialista Nevelés stb.) szerkesztősége működött a városban.

Egy 1997-es felvétel a Szlovák Rádió magyar adása

A szlovákiai magyar hírportálok közül az Új Szó online változatát és a szlovák Denník N napilap nemrég indult Napunk című magyar portálját szintén pozsonyi szerkesztőség készíti.

Magyar műsorszolgáltatást biztosít az RTVS szlovák közszolgálati rádió és televízió: a Pátria Rádió napi 12 órában sugároz, a köztévében pedig magyar nyelvű közéleti, kulturális és hírműsorok is készülnek.

 

Egyesületek

Pozsonyban a 19. század óta nagy hagyománya volt és van az egyesületi életnek. Egy 1895-ös összeírásból tudjuk, hogy 171 ilyen típusú szervezet működött az akkor 60 ezer lakosú városban. Szinte minden társadalmilag magasabb rangú férfi tagja volt valamilyen kaszinónak, sportklubnak, gazdagsági önsegélyző szervezetnek, szabadkőműves páholynak, dalárdának vagy éppen önképző munkásegyletnek.

Ismeretlen pozsonyi férfiegylet tagjai egy régi fényképen

Soroljuk fel a leghíresebb hajdani civil szervezeteket! Az egyik legrégibb egylet az 1836-ban alapított Pozsonyi Kaszinó, amelynek az alapszabályzata már magyar nyelven is elkészült. A Pozsonyi Hajósegylet volt a történelmi Magyarország első evezősklubja, amely jelentős szerepet játszott a város professzionális sportéletének kialakulásában. A Pozsonyi Önkéntes Tűzoltó Egyesületet az olasz származású Martinengo Nándor alapította. Érdekességként említhető a pozsonyi Schlaraffia egyesület, amelynek vidám tagjai a pozsonyi kiflit választották jelképüknek. A 20. század elején megjelentek a nőegyletek is.

A PDM-esek csoportképe a pozsonyi sétatéren

A 1930-as években 700 különféle szervezet működött Pozsonyban, de nagy részüket a Tiso-féle Szlovákiában és a pártállami Csehszlovákia időszakában felszámolták. Az egyesületi élet a rendszerváltás óta reneszánszát éli. Több magyar szervezet működik, ezek közül a legismertebbek a Frideczky János vezetésével 1999-ben létrejött Pozsonyi Casino és a 2010-ben megalakult Pozsonyi Kifli Polgári Társulás. A Pozsonyban Dolgozó Magyarok polgári társulás (PDM) 2014-ben egy hirtelen ötletből Facebook-csoportként indult. Elsődleges célja továbbra is az, hogy segítse, összehozza Pozsonyban a magyar fiatalokat.

 

Központ

A török az 1526-os mohácsi csata után jelentősebb ellenállás nélkül nyomult északra, a Magyar Királyság központja felé. Az ország déli területein élő nemesség elhagyta birtokait, és a Dunától északra fekvő területekre menekült. Miután a Magyar Királyság központjai oszmán kézre kerültek, egy 1536-os országgyűlési döntés alapján hosszú időre Pozsony vált a Magyar Királyság ideiglenes fővárosává (a kormányzati szervek központjává). Nagyjából ugyanebben az időszakban (1543–1820/1822) Nagyszombat az esztergomi érsek székhelye volt, de a legfőbb magyarországi katolikus egyházi méltóságnak Pozsonyban is épültek palotái. A város fölé emelkedő vár királyi székhely, a plébániatemplom koronázótemplom lett. Ebben a korszakban számos magyar nemesi család telepedett le Pozsonyban. A kulturális és az államélet központjaivá váló főúri paloták máig az Óváros ékességei.

Az Országház (a mai Egyetemi Könyvtár) épülete a Mihály utcában

Buda törököktől való visszafoglalása (1686) után is Pozsony maradt Magyarország fővárosa, s bár egyre inkább Pest vált központtá, Pozsony az 1847/1848-as diétáig a rendi országgyűlések helyszíne maradt.

A „legnagyobb magyar”, Széchenyi István pénzt ajánlott fel a Magyar Tudományos Akadémia megalapítására. Pozsonyban lóversenyt is rendezett, amely az elsőnek számított Közép-Európában.

Az Osztrák–Magyar Monarchia kora Pozsony számára is a modernizáció és a gazdasági fellendülés időszaka volt.

A Csemadok-székháza Pozsonyban

A város Csehszlovákia évtizedeiben mindvégig a szlovákiai magyarság központjának számított. Pozsony több országos hatáskörű szlovákiai magyar társadalmi szervezet és intézmény székhelye: Csemadok – Szlovákiai Magyar Társadalmi és Közművelődési Szövetség, Szlovák Nemzeti Múzeum – Szlovákiai Magyar Kultúra Múzeuma, Szövetség – Aliancia párt stb.

A pozsonyi magyar katolikusok

„Az ősi ferences templomban, ünnepeken és köznapokon egyaránt magyar nyelvű közös ima is száll az Úrhoz, ugyanis itt gyűlnek össze rendszeresen a Pozsonyi Magyar Katolikus Közösség tagjai. A Pozsonyban élő, itt tanuló vagy dolgozó, illetve a városba látogató magyarok lelki feltöltődését kívánja segíteni a magyar lelkipásztor és az ő munkatársainak szolgálata. Természetesen további helyszíneken és nagyon sokszor templomon kívüli rendezvényeken is találkoznak a hívek, felnőttek és gyermekek, idősek és fiatalok, fontosnak tartva az azonos értékrend szerint élők közösségépítését.”

A Pozsonyi Református Egyházközség

„A város szívében épített református templom 1913-tól lelki otthona mindazoknak, akik alkalomról alkalomra látogatják az istentiszteleteinket, az ifjúsági és felnőtt bibliaóráinkat, a konfirmációs felkészítőinket és a vasárnapi iskoláinkat. A templomba belépő testvérek minden alkalommal szembesülnek a reformáció alapelvével: SOLI DEO Gloria! (Egyedül Istené a dicsőség!) A reformátusok Isten dicsőségére élnek, szolgálnak, és hálásak azért, hogy jelenlétükkel gazdagíthatják az itt élő népet.”

 

Legendák, kultuszok és emlékezet

Nem könnyű feladat az egykori magyar koronázó főváros történetéből a legtipikusabb történeteket röviden összegyűjteni, hiszen Pozsony máig nagyon jelentős szerepet tölt be a magyar történelmi és kulturális emlékezetben. Íme, néhány példa!

A Porta Hungarica. A történelmi Magyarország nyugati kapuja Dévénynél. A 1896-os magyar millenniumi ünnepségek alkalmából a dévényi várhegyen emlékművét avattak fel, amelyet közkeletűen Árpádnak (Árpád-emlékműnek) neveztek. A szobrot csehszlovák légiós katonák röpítették a levegőbe fél évvel a trianoni békediktátum után

Szent Erzsébet pozsonyi kultusza: Árpád-házi Szent Erzsébet, II. Endre magyar király lánya az egyik legismertebb szentünk. A vele kapcsolatos rózsalegendát valószínűleg
mindenki ismeri. Szent Erzsébet Sárospatakon született, de van olyan feltételezés is, miszerint Pozsonyban. Az viszont tény, hogy nagyon fiatalon Pozsonyban jegyezték el
Hermann türingiai herceg fiával. Szent Erzsébet kultusza Pozsonyban roppant erős. Születésének 700. évfordulóján, 1907-ben a városban nagyszabású ünnepségeket
rendeztek a tiszteletére. Több szobrot is állítottak neki. A magyar szecesszió egyik legszebb épületének, a Kék templomnak is ő a védőszentje.

A magyar Szent Korona. A Szent Korona nagyított másolata látható a pozsonyi Szent Márton-dóm toronysüvege csúcsán. A koronázási jelvényeket tartalmazó ládát a koronaőrök a pozsonyi vár délnyugati Koronatornyában őrizték. Ma a Szent Koronát és az összes többi megmaradt koronázási jelvényt (a magyar államiság szimbólumait) a budapesti Országházban őrzik

A Kossuth-erkély. 1848.március 17-én a jelenlegi Carlton szálloda helyén álló Zöld Fához címzett fogadó erkélyéről tartott beszédet Kossuth Lajos. Magyarország teljes megújulását jelentette be, és bemutatta az első felelős magyar miniszterelnököt, a pozsonyi születésű gróf Batthyány Lajost. Az erkély ma a magyarországi Cegléden található

A szabadságharc pozsonyi mártírjai. Az 1848/49-es szabadságharc leverése után Magyarországon a nagy megtorlások időszaka következett. Pozsonynak is voltak mártírjai. A várhoz közeli kecskekapui evangélikus temetőben nyugszik báró Jeszenák János nyitrai főispán és kormánybiztos, és itt található Rázga Pál evangélikus lelkész sírja is. A pozsonyi magyarok október 6-án e vértanúk sírjainál emlékeznek meg a magyar szabadságküzdelem hőseiről

Petőfi pozsonyi kultusza. Petőfi Sándor szobra ma a Medikuskertben található, évről évre ott zajlanak a március 15-i megemlékezések (a fotó az egyik ilyen rendezvényen készült). A Petőfi-kultusz mindig fontos szerepet játszott a pozsonyi magyarok identitástudatában.

A bécsi villamos és a pozsonyi csavargőzös.Két pozsonyi közlekedéstörténeti érdekesség: a várost Béccsel összekötő ún. pozsonyi villanyvasút (közkeletű nevén bécsi villamos), valamint a csavargőzös (közismertebb nevén a propeller), amely a város és Ligetfalu között szállította utasait. A városból sokan jártak át pihenni és szórakozni a jobb parti Városi díszligetbe (németül Aupark)

A pozsonyi patkó vagy pozsonyi kifli. Minden nagyvárosnak megvannak a maga jellegzetes süteményei. Pozsony, az egykori koronázóváros a mákos és diós pozsonyi kiflijével dicsekedhet, amely egykor olyannyira népszerű volt, hogy a bécsi császári udvarnak, a tengerentúlra vagy Indiába is szállították.

Egy gyönyörű képeslap az egykori Stefánia útról

A pressburger öntudat. Pozsony a 19. század végén már kimondottan fejlett polgársággal rendelkezett. Ezt a réteget zömmel a város német ajkú lakosai alkották. Kisebb hányaduk tartozott a magyarsághoz, amely azonban soha nem került számbeli fölénybe; még azokban az évtizedekben sem érte el a 41 százalékot, amikor a magyarsághoz tartozásnak a legnagyobb volt a presztízse. Az egyre gyarapodó szlovákság mellett jelentős számú zsidó is élt a városban, tehát Pozsony nyelvileg és etnikailag is színes képet mutatott. Így alakulhatott ki az egyre erősödő polgárság körében az ún. pressburger öntudat, amelyet a helyiek közül néhányan még ma is magukénak éreznek

 

Pozsonyból Bratislava

Száz évvel ezelőtt a többségében németek és magyarok lakta magyarországi városból, Pozsonyból (Pressburg, Prešporok) előbb rövid időre nem hivatalosan Wilsonovo (Wilsonváros), később hivatalosan Bratislava, a Csehszlovákián belüli szlovákiai országrész adminisztratív központja – tulajdonképpeni fővárosa – lett.

A Csehszlovák Köztársaság kikiáltásakor egyáltalán nem volt egyértelmű, hogy Pozsony a formálódó új államhoz tartozhat, s azon belül a szlovákiai rész központjává válik. S az sem volt biztos, hogy Bratislavának fogják hívni. A város korábbi szlovák neve ugyanis Prešporok vagy Požúň volt; előbbi lényegében a német Pressburg, utóbbi a magyar Pozsony hagyományos szlovák változata.

Pozsony elfoglalása 1919-ben

Pozsonyt 1918 októbere és 1919 márciusa közt – a többségi németek kezdeményezésére – nem hivatalosan Wilsonovónak (Wilsonvárosnak) hívták Thomas Woodrow Wilson amerikai elnök neve alapján, mert a helyiek abban bíztak, hogy a népek önrendelkezéséről szóló wilsoni elv alapján eldönthetik, milyen államkeretben képzelik el a jövőjüket.

Akkoriban a szlovák politikai elit megosztott volt a város Csehszlovákián belüli szerepét illetően. Egy részük nem a német–magyar többségű Pozsonyt, hanem Besztercebányát vagy Turócszentmártont látta volna szívesen a szlovákiai rész fővárosaként. Végül a pragmatikus érvek a nemzetiek fölé kerekedtek. Csehszlovákiának szüksége van a Dunára, mondta Tomáš Garrigue Masaryk, az új állam első köztársasági elnöke.

Irredenta képeslap a magyar revízió korából. (Peter Martinko gyűjteménye)

Pozsony 1850. évi 36 742 lakosából 25 942 (70,6%) volt német, 2266 (6,2%) magyar, 3713 (10,1%) szlovák és 4740 (12,9%) zsidó.

A magyarok aránya az 1910-es népszámlálás adatai alapján érte el történelmi maximumát 41 százalékkal, de a németek ekkor is valamivel többen, 42 százaléknyian voltak – 78 223 lakosból 32 790 volt német, 31 705 magyar, 11 673 (15%) szlovák.

Az 1930. évi csehszlovák népszámlálás adatai szerint az akkori (a mainál jóval kisebb közigazgatási területű) Pozsony 123 844 lakosából 60 013 (48%) csehszlovák, 32 801 (26%) német, 18 890 (15%) magyar és 4747 (11%) zsidó nemzetiségűnek vallotta magát. Az 1950-es népszámláláskor a város összlakossága 192 896 fő volt, ebből a magyarok aránya 3,5%.

1980-ban a 380 259 lakos 5,5%-a vallotta magát magyarnak. Fontos megjegyezni, hogy 1972-ben Pozsonyhoz csatolták az akkor még a jelenleginél jóval nagyobb arányban magyarok lakta Pozsonypüspökit, Verekenyét, Dunacsúnt és Oroszvárt is.

Az egyre növekvő lélekszámú városban azonban 1991-re csökkent a magyarok részaránya (442 ezer lakos, 4,6 százaléknyi magyar).

A csehszlovák legionáriusok 1919. január 1-jén foglalták el Pozsonyt. Ezt követően az akkori lakosság többségének ellenszenves új karhatalom egyre inkább megerősítette pozícióit. E folyamatnak egyfajta kicsúcsosodása volt a „véres szerda” vagy „pozsonyi sortűz” néven ismert tragikus esemény. 1919. február 12-én a legionáriusok a megszállás ellen is tüntetők – zömmel németek és magyarok – közé lőttek a Régi Vásárcsarnok (az akkori Városi Vásárcsarnok) előtti téren. A sortűz következtében többen életüket vesztették, számosan megsebesültek…

Irredenta képeslap a magyar revízió korából. (Peter Martinko gyűjteménye).

Az 1938. november 2-i első bécsi döntés értelmében a dél-szlovákiai magyarlakta területek jelentős részét a Magyar Királysághoz csatolták, de Pozsony a Jozef Tiso-féle Szlovákia fővárosa maradt.

Kitelepített pozsonyi magyarok Ligetfaluban

A háború után a kollektív bűnösség elve, a Beneš-dekrétumok értelmében Csehszlovákia a német és magyar közösség felszámolására törekedett. A pozsonyi magyarok és németek jelentős hányadát kitoloncolták vagy kitelepítették, és más megtorló intézkedéseket is foganatosítottak ellenük. Ligetfaluban (szlov. Petržalka, ném. Engerau) a második világháború után külön-külön internálótáborban kellett tartózkodniuk.

 

Pozsony város utcái és terei

Az Osztrák–Magyar Monarchia fél évszázada, különösen a századforduló utáni időszak volt a „magyar Pozsony” csúcspontja. Az ekkoriban végrehajtott fejlesztések, az ekkor emelt épületek, emlékművek, az ebben az időszakban alapított vagy átalakított intézmények, szervezetek, egyesületek integrálták a határ menti német–magyar–szlovák–zsidó várost a születőfélben lévő magyar nemzetállamba.

Hajófürdő a századforduló környékén a ligetfalui Duna-parton

A növekedés a pozsonyi magyar elitet arra sarkallta, hogy minden lehetséges módon erősítse a város magyar jellegét. Újabb negyedek, utcák kialakulásakor a közterületek egy részét igyekeztek jeles magyar személyiségekről elnevezni. Például: Kossuth Lajos tér (eredeti neve: Sétatér, ma szlovákul Hviezdoslavovo námestie), Deák utca (Nyerges utca, Sedlárska ulica), Gróf Andrássy Gyula utca (András utca, Gorkého ulica), Batthány Lajos part (Dunaquai, Rázusovo nábrežie), Szilágyi Dezső utca (Hosszú utca, Panská ulica), Erkel Ferenc utca (Timravina ulica).

Pozsony térképe 1905-ben

Hasonló változásokra került sor az emlékművek vonatkozásában is. Az ekkor kialakult Pozsony-kép rögzült a magyar kollektív tudatban, innen táplálkozik ma is a magyarok – elsősorban Magyarországon továbbélő – meglehetősen nosztalgikus Pozsony-képe és ebből következő vonzódása a mai szlovák fővároshoz. Noha ezt a folyamatot az első világháború végén bekövetkezett hatalomváltás megakasztotta, majd egy újabb, (cseh)szlovakizációs átalakulás váltotta fel, nyomai elvétve még ma is láthatók Bratislavában is.

Magyar nyelvű „VÁROSI VÍZMŰ“ és „POZSONY VÁROS MŰVEI“ feliratú öntvény aknafedeleket a figyelmes látogató ma is találhat a város utcáin

Csehszlovákia megalakulása után, az egyre erőteljesebb betelepítési hullámból adódóan is megváltoztak a pozsonyi etnikai arányok. Ebből kifolyólag a város vezetősége 1933-ban a népszámlálási adatok alapján utasította a városháza illetékeseit, hogy már csak államnyelvű és német legyen a hivatali érintkezés. Ezután a magyar közterületi táblák és feliratok java részét eltávolították.

Megmaradt régi háromnyelvű felirat Pozsonyban

A Pozsonyi Nemzeti Bizottság 1945. december 7-i határozata leszögezte, hogy minden németek, magyarok és kollaboránsok után elnevezett utca, út, dűlő és tábla neve megszűnik, és ezeket megfelelő szlovák vagy szláv elnevezésekkel helyettesítik.

Pozsonyi Kifli

Támogatóink

Don`t copy text!