Lehet még Pozsonynak Mária Terézia-szoborcsoportja?

GENIUS LOCI
2013 01 4.

Mindössze huszonöt évig állt Pozsonyban az a Mária Terézia-szoborcsoport, amelyet Fadrusz János készített az 1896-os millenniumi ünnepségekre.

01_a

Fadrusz első nagy megbízását szülővárosától kapta. A pozsonyi koronázási domb helyére kellett egy monumentális emlékművet elkészíteni. A művész Mária Terézia magyar királynő alakját választotta, azt a pillanatot, amikor a pozsonyi országgyűlésen a magyar főnemesség védelmezőn állt Mária Terézia trónja mellé. A főalak egy kétszeres életnagyságú lovas szobor, melyen a királynő méltóságteljesen ül a lován, két oldalán egy-egy magyar főúr alakja, amint védelmezőn áll mellette. A szobrot 1897-ben avatták fel Pozsonyban és szépségének csakhamar híre ment, a korabeli sajtó is hosszasan méltatta. A szobor nagy sikere végleg meghozta a hírnevet Fadrusznak és végre jelentős anyagiakhoz is juttatta, így Budapestre költözött.

02_a

A Koronázási domb téren (ma Ľudovít Štúr tér) álló alkotást a csehszlovák légiósok semmisítették meg 1921. október 26-27-én. A szobor megsemmisítésével kapcsolatban sok tévhit maradt az utókorra. Az egyik az, hogy a márványszobrot talapzatostul felrobbantották, a másik (amelyet a korabeli, hivatalos sajtó igyekezett terjeszteni), hogy szakszerű módon eltávolították. Az eseményről viszont rendelkezésünkre állnak korabeli fényképek, így megállapítható, hogy a szoborcsoportot darabokra törték.

03a

Arról, hogy ezt mennyire nem volt könnyű véghez vinni, Jankovics Marcell is ír Húsz esztendő Pozsonyban című művében.

„A teherautóról hurok röppent a királynő, majd a magyar daliák nyakába. A teherautó motorja dolgozott, hullámos robajjal. A drótkötél elpattant. A második is elpattant. Azok, vagy ők, vagy hogy is hívjam e néhány buzgólkodót, nekiestek kalapácsokkal, vésőkkel. Vékonnyá verték a daliák csizmaszárát, a királynő paripájának patáit, hogy végre ledőlhessenek. A földön azután lehetett a márványarcokat pofozni, rugdosni, torzzá kalapálni. Két álló napig néztem ezt, mintha delíriumban látomásaim lettek volna, mintha lázasan olvastam volna Szent János jelenéseit. Csak a két dalia csizmacsonkja és valami a paripából mered bele a szürke őszi égbe. A rendőrkordon is olyan rendületlenül néz, akár mi a kordon mögül.”

sn%C3%ADmka1

A szétvert alkotás darabjait a város más szobrászok rendelkezésére bocsátotta, hogy új szobrokat faragjanak belőle. A pozsonyi magyarok több töredéket is megőriztek, állítólag ma is vannak kertek (például a Hegyiligetben), ahol egy-egy ilyen márványdarab megtalálható. A két nemes fejét egy budapesti letétben őrzik.

05

A szobornak azért kellett eltűnnie, mert az újonnan megalakult csehszlovák állam hívei szerint a magyar államhatalmat jelképezte. Helyére természetesen olyan emlékműnek kellett kerülnie, amely az új állam előtt tiszteleg. Erre viszont várni kellett tizenhét évet. 1938-ban ugyanezen a helyen felavatták az 1919-ban repülőgép -balesetben elhunyt szlovák politikus, Milan Rastislav Štefánik 7 és fél méteres bronzszobrát. Mellé egy oszlop került egy 4 méteres oroszlánnal, amely a csehszlovák címert tartotta.

stefanik_01

„Stefanik kann bleiben, aber die Katze muss weg!” (Štefánik maradhat, de a macskát el kell távolítani) – mondta Adolf Hitler, miután a német csapatokkal megérkezett Ligetfaluba, és a Duna partjáról meglátta a szoborcsoportot. 1940-ben az oroszlán és az oszlop el is tűnt, Štefánik 1954-ig maradt, majd a kommunisták eltávolították. 1989 után az oroszlán a Szlovák Nemzeti Múzeum elé került, Štefánik pedig (az oroszlánnal együtt) 2009-ben az Eurovea bevásárló negyed mellett kapott helyet.

stefanik_02

1974-ben Bártfay Tibor Štúr-szoborcsoportja került a térre, és máig ott áll. Az utóbbi években ismét téma lett a Mária Terézia szoborcsoport. Egyesek (például Štefan Šľachta volt pozsonyi főépítész) azt javasolták, hogy a császárnő ismét kaphatna szobrot a fővárosban. A legtovább a Pozsonyi Városszépítő Egylet (hivatalos nevén Bratislavský okrášľovací spolok) ment, konkrét terveket tett a városi képviselő-testület elé. 2011-ben korabeli fotók alapján elkészíttették a szoborcsoport egész alakos reprodukcióját epoxidból. Ezt az olaszországi Carrarába akarták szállítani, hogy a helyi mesterekkel márványból faragtassák ki Fadrusz művének pontos másolatát. Visszaállították volna a talapzatot is a VITAM ET SANGUINEM (életünket és vérünket) felirattal. A Štúr teret hivatalosan is visszaneveztették volna Koronázási térre. A Štúr-szoborcsoportot a Szabadság téren levő szökőkút közepében helyezték volna el, ugyanis szerintük illene a tér szocialista-realista kompozíciójába. Először úgy tűnt, a javaslat könnyen elnyeri a városi képviselők támogatását, a művésztársadalom azonban fokozatosan a kezdeményezés ellen fordult. Művészileg elfogadhatatlannak nevezték, hogy egy valamikor létezett alkotást a rendelkezésre álló adatok alapján hozzávetőleges pontossággal lemásoljanak. Ha a városnak annyira kell Mária Terézia, írjanak ki egy versenypályázatot, és készüljön egy új, eredeti és egyedi szobor – javasolták. Ellenpetíciót indított a Matica slovenská is, őket főleg a Štúr-szoborcsoport áthelyezése zavarta. Bártfay Tibor a Matica lapjának állítólag azt nyilatkozta: „Amíg élek, a szobor a helyén marad”.

stur

Nem messze a szobor eredeti helyétől a Duna-parton felállították az alkotás valódi méreteihez képest annak jóval kisebb (1:3 arányú) mását. Bár a szobrot csupán egy hónapra tervezték itt elhelyezni, az aláírásgyűjtés idejére, mégis jóval tovább maradt. A kicsinyített másolatot Martina Zimanová fiatal szobrászművésznő készítette.

kicsterka

Maroš Mačucha, az egylet vezetője 2012 elején azzal a javaslattal állt elő, hogy Fadrusz szobrának másolata kerüljön inkább a Váraljára, a Žižka utcára, amely szerinte ebből az alkalomból visszakaphatná a Mária Terézia utca nevet. A Váralja egy részének korábbi megnevezése ugyanis éppen emiatt Terézváros volt. Az ügy fejleményeiről azóta keveset hallani.

P. K.

Támogatóink

Don`t copy text!