Egy elfeledett pékdinasztia: a Tehlárok

Pozsonyi patkó
2017 08 1.

Néhány hónappal ezelőtt írta az újság, hogy lebontják a Széplak utca (Obchodná) 70. szám alatti földszintes házat, hogy egy többemeletes épületet húzzanak fel a helyén, amely boltoknak, irodáknak és lakásoknak is otthont ad majd. A hír nem keltett nagy felzúdulást, hiszen a viharvert ház a Kis Baťa mellett nem igazán fog hiányozni senkinek, rég nincs helye „európai nagyvárosunk” központjában. Ezzel bizonyos mértékig egyet is érthetünk: az épület nyilván nem hordoz jelentős építészeti értéket, számomra azonban – mint szinte minden egyes pozsonyi ház – egyéb értékkel bír…

Az egyik utolsó néma szemtanúja ugyanis a mára csaknem elfeledett Tehlár pékdinasztia sorsának. Ez a Beugelbäcker (pozsonyikifli-sütő) család szilárdan megvetette a lábát az ismert nevek, a Scheuermann, a Schwappach és a Wendler cég mellett, s több mint fél évszázadon át kínálta ízletes készítményeit a pozsonyiaknak.

00

Földszintes ház a Széplak utca 70. szám alatt

A dinasztia megalapítója, id. Andrej Tehlár (1821–1888) Trencsénben született, és 24 éves korára ott szerzett pékmesteri képesítést, a helyi pékekkel azonban nem találta meg a közös hangot. Végül Puhóba (Púchov) nősült, ahol pékséget nyitott, és kilenc gyermeke született, köztük az utóda, ifj. Andrej Tehlár (1865-1941)

A vállalkozás vélhetőleg nem váltotta be a hozzá fűzött reményeket, így Tehlár a 60-as évek végén komoly lépésre szánta el magát: egész családjával Pozsonyba költözött. Ott született, már idősebb korában (1870-ben), a tizedik gyermeke. Kezdetben azonban Pozsonyban sem kedvezett neki a szerencse, csak évek elteltével térhetett vissza eredeti mesterségéhez. Több mindennel próbálkozott a megélhetés érdekében: herberget (olcsó diákszálló) és kocsmát üzemeltetett, de mint Viktualienhändler (élelmiszer-kereskedő) is ismert volt, a Széplak utca 204. (ma 39.) szám alatt működött a boltja. Egy másik fia, id. Emanuel Tehlár (1859–1916) visszaemlékezései szerint szabadidejében segített tekebábokat állítgatni atyja kocsmájában, ahová ismert szlovák hazafiak (Svetozár Hurban-Vajanský, Miloš Štefanovič és mások) is eljártak játszani. Származásának köszönhetően Tehlár volt a „szlovák kocsmáros”.

03

Pozsonyi pékinasok munka közben

Azonban soha nem tett le róla, hogy azzal foglalkozzon, amihez a legjobban ért, s 1879-ben végül megnyitotta pozsonyikifli-pékségét a Vár út (Zámocká) 84. (ma 3.) szám alatt. Szakadatlanul azon dolgozott, hogy közelebb kerüljön a központhoz. Alig három év elteltével a Kórház utca (Špitálska) 57. (ma 41.) szám alá, közvetlenül halála előtt pedig a Vásártér 41. (ma Szlovák nemzeti felkelés tere 29.) szám alá sikerült költöztetnie pékségét. Ez a ház lett a népes család otthona, itt jött a világra Andrej unokája és mesterségének továbbvivője, Arpád Tehlár (1896–1972) is. Andrej halála után özvegye, Mária (1828–?) vitte tovább sikeresen a boltot. Ebben rövid ideig – amíg ki nem vándorolt az USA-ba – a már említett fiú, a hentes-mészáros mesterséget kitanult id. Emanuel is segítségére volt. A péküzlet ebben az időben felkapott cukrászda lett, mivel a mákos és diós patkó mellett egyéb édes finomságokat is kínált. Később ifj. Andrej és neje, Anna (1874–1931) vette át a cég vezetését. A jelek szerint paradox módon éppen az asszony lett a vállalkozás hajtómotorja, hiszen fia, Arpád az 1920-ban kelt tanulóleve alapján nála tanulta ki a mesterséget (nem pedig akkor még élő apjánál, ifj. Andrejnél), és valószínűleg a pékmesteri pálcát is tőle vette át. Ekkor azonban a pékműhely már nem a Vásártéren, hanem a Széplak utca 68. (ma 70.) szám alatt működött.

02

A Tehlár család péksége a Széplak utcában

Arpád öccsével, ifj. Emanuel Tehlárral (1894–1926) vezette, aki azonban fiatalon meghalt agyhártyagyulladásban. A tragikus esemény mintegy előrejelezte az egész családi vállalkozás szomorú végét. A bohém lelkületű Arpád a cég rovására egyre több időt szánt a bécsi kártyapartikra, lassanként eladósította a családot, és 1930 előtt maga a pékség is végrehajtás alá került. Ezzel megszakadt az értékes családi hagyomány. Arpád több sikertelen kísérletet is tett pékkarrierje folytatására; később magándetektív lett, gyakran látták kapualjakba húzódva… Két fia sem folytatta a mesterséget: ifj. Arpád (1921–1995) élelmiszerárusnak tanult a Meinlnál, Teodor (1923–1994) pedig textilárusnak az U Motýľa cégnél.

05

Tehlár Árpád 

A 2. világháborút követő nagyarányú változásokból Pozsony sem maradt ki, egyebek mellett a pozsonyi kifli sütésének hagyománya is kiveszett a városból, az egykori neves pékmesterek feledésbe merültek. Ez történt a Tehlár családdal is. Ma már egy épület sem áll azok közül, ahol a csemegéjüket árulták, és úgy tűnik, hamarosan eléri a végzete az utolsó, Széplak utcai házat is, ahol a 90-es évek előtt még három nyelven zajlott a diskurzus (a szlovák származású Arpád „pozsonyinak” tartotta magát, német iskolába járt, és csallóközi magyar lányt vett feleségül), amelynek udvarán még évekkel a pékműhely felszámolása után is ott álltak a megmaradt kemencék. Ugyanakkor örvendetes, hogy a materiális emlékek folyamatos fogyása ellenére a Tehlár család öröksége lassan megújul. Ez Arpád unokájának, id. Andrej szépunokájának, Viera Píštěkovának köszönhető, aki maga nem pék ugyan, de gyűjti és gondozza a legnagyobb kincset – a család történetének örökségét, amiért őszintén hálás vagyok neki.

Ján Vyhnánek

Fordította. Böszörményi Péter

Foto: Braňo Bibel

Támogatóink

Don`t copy text!